Címlap Az arborétum története

 A SZENT BERNÁT ARBORÉTUM ALAPÍTVÁNYA, A TEMPLOMPARK ÉS A RENDHÁZ TÖRTÉNETE 2011-IG


 

I. ELŐZMÉNYEK


 

A jelenlegi Nagyvenyim földjei 1659-ben a zirci cisztercita apátság tulajdonába kerültek, ám az apátság birtokait évtizedekig a lilienfeldi ciszterek kezelték. Fejér megye 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól, ezt követően Venyim térségében is megindult a területek újbóli benépesítése. Az uradalom, melynek területén a falu is feküdt, 1700-tól 1814-ig a sziléziai Henrichovban lévő apátság fiókja lett, miután Braun Zsigmond zirci apát eladta területeit az ottani cisztercitáknak. A 18. század elején az apátság területén mindenütt – különösen Zircen – nagy templom- és házépítkezések kezdődtek.

Károly János Fejér Vármegye Története című munkájában olvasható: „ Kallert (valószínűleg Kelert Henrik) után Akkerman Tóbiás, Nikolas Antal, Reghard Gergely, Viesner Gellért, Rieger Kandid és Haschke Konstanz henrichau-i apátok bírtók a zirci apátságot is. És ez utóbbi korában értesítenek a feljegyzések arról, hogy ő a fejérmegyei visszafoglalt birtokra szerzeteseket küldött, hogy gondozzák a híveket és kezeljék a gazdaságot, valamint Nagy-Venyimen kastélyt és kápolnát épített.”


 


 

II. A RENDHÁZ, KASTÉLY, PLÉBÁNIA (VAGY AHOGY JOBBAN HANGZIK)


 

A feljegyzések szerint, 1737-ben kezdték el építeni Nagyvenyimen az emeletes kastélyszerű épületet a Zírci Apátság helyi jószágkormányzója számára. Az épülethez istálló és kocsiszín is tartozott.

A főépület a kastély nevet azért kapta, mert a XVIII. század óta így különböztetik meg ezeket az épületeket az egyszerűbb külsejű udvarházaktól, a kúriáktól. A továbbiakban vagy kastélynak vagy rendháznak fogom említeni ezt az épületet.

Mivel ciszterci szerzetesek kiskastélyáról van szó, ennek a rendnek ősi szabályait követik az építők a kastély elhelyezését illetően. Maga az épület 19.5 méter hosszú, 13.5 méter széles és 1 emeletesnek épült. Az épületnek két bejárata van: az eredeti főbejárat (jelenleg nem ezt használjuk) illetve a parkból nyíló napjainkban használatos bejárat. Ezen belépve egy haránti kosáríves hevederekkel ellátott cseh-süveg boltozatú folyosóra jutunk. Ebből nyílnak a következő helységek: balra a mostani állapot szerinti teknő boltozatú ebédlő, utána a régi ebédlő, amely ma iroda. Ennek boltozata kolostorboltozat.

Az irodával szemben található az ősi, fennállás óta működő kápolna. Mellette a vizes blokk és a tölgyfából készült lépcsőfokokkal ellátott lépcsőház, illetve a pincelejárat. A dongaboltozatú, téglából készült pince mintegy 90% -ban húzódik a kastély alatt. Az emeletre felérve egy 24 négyzetméteres hall-ba jutunk. Ebből az előtérből nyílnak a szobák, jórészt kolostorboltozattal, amelynek jellemzője, hogy az egész súly a falakra nehezedik. Négy, egymásba nyíló szobáról van itt szó, amelyek eredetileg, a jószágkormányzók idejében fontos funkciót töltöttek be: a kor és a hivatal igényei szerint hálószoba, dolgozószoba, vendégszoba és szalon.

A földszinti és első emeleti helységek értékei a késő barokk stílust idéző beépített faliszekrények, a folyosó nagyméretű kőlapjai.

Kiemelkedő értéke a kastélynak az eredeti főbejárat fölött, a középhomlokzat fölött díszlő márványból vésett festett barokk címer. Egyes források szerint az egyetlen épségben lévő ciszterci címer a mai Magyarország területén. A barokkra jellemző kagylós pajzs mezőből két címerpajzs emelkedik ki, fölöttük középütt az apáti süveg, három kovácsolt vas betüvel: C (ciszterci), Z (zirci) és A (apátság). A baloldali címerpajzson a következők láthatóak: kék alapon stilizált kereszt két szárának összetalálkozásánál egy kicsi pajzs, melyben a Szilézia egyfejű kiterjesztett szárnyú sas madarat láthatjuk ( ez a kastélyépítő heinrichau-i apátság szerzeteseire utal). A kereszt körül négy betű található : M O R S (latinul halál). Morimand ciszterci apátságra utal. A morimond jelentése: szerzetesi jelszó – „meghalni a világnak, hogy szabadabban élhessünk Istennek.”

A jobboldali címerpajzson az eredeti ősi zirci címernek egyetlen központi figuráját szemlélhetjük: vörös alapon egy éber szürke darumadarat (az éberség jelképét), figyelő és őrködő állásban. Csőrében zöld ágat (a reménység jelképét) míg egyik lábával kis követ tart. Másik lábával viszont szilárdan áll a legingoványosabb talajon is. Ha netán elaludna a daru, ráejtené lábára a követ, így azonnal felébredve továbbra is vigyázna társaira.

A kastély mögött terül el a majd 2 hektárnyi zöldterület, Nagyvenyim egyik tüdeje, a hajdani angolkert. Az öregek szájából ma is gyakran hangzik el a cifrakert szó. A park alakulása, fejlődése szorosan összefügg a kastély sorsával: ha jobban ment az épület sora, a park is rendezett volt; ha nehezebb idők járták, a park is megsínylette.


 


 

III. A RENDHÁZ ÉS KÖRNYEZETE A II.VILÁGHÁBORÚTÓL AZ 1990-ES ÉVEK KÖZEPÉIG


 

A rendház és a park életében jelentős változást hozott a II. világháború. A kastély mellett, a park szélén elkezdték építeni 1944-ben Nagyboldogasszony tiszteletére a katolikus templomot. Ezzel egy időben a Fejér Megyei Püspökség önálló plébániát hozott itt létre Waldher Leo plébános vezetésével. 1945-től kezdték írni az anyakönyveket. A nagyvenyimi plébániához tartozó Bernátkút, Mélykút és Szőlőhegy lakósaival együtt 2100 fő lett a hívek száma. Waldher plébános fogott hozzá a leromlott kastélyépület felújításához, valamint a már álló templom építést is folytatta. A templom stílusa neobarokk, és eredetileg a mezőfalvai templomhoz hasonló magas templomtornyot szántak neki, de ez mindeddig nem valósult meg. A II. világháborúban a kastélyt istállónak használták, az emeleten pl. lovakat tartottak. Waldher Leo plébános a testvérei és rokonai segítségével az épületet annyira rendbe hozta, hogy megindulhatott a hittan oktatása és miséket is tartottak a kápolnában. 1947. augusztus elején önálló községgé vált Nagyvenyim. Jelenlegi címerében helyett kapott a ciszterciek címermadara, a daru is. 1947-től 1950-ig Papp Kelemen a plébános, majd betegsége után 1950-től került ide az ereje teljében lévő Köveshegyi András Rajnald atya. Fő feladatának tartotta a papi feladatok mellett a templom befejezését (padozata és kórusa sem volt eddig), a rendház renoválását ( az első emeletet is lakhatóvá tették) és a park felújítását. 1950-ben a park teljesen elhanyagolt volt, belepte az akác és a bodza. Bekerítették és hozzáláttak a felújításához. Ezt nem tudta folytatni Rajnald atya, mert 1951-ben elhelyezték innen. 1951-től 38 éven át az „ős” venyimiek szeretett és mai napig emlegetett papja - aki halála után 1997-ben Nagyvenyim díszpolgára lett -, Dolmány Vendel plébános látta el a nagyvenyimieket és tartotta szinten az épületet és környezetét. Az ő papsága alatt, Nagyvenyim római katolikus plébániaépületét más néven a volt cisztercita kastélyt az Országos Műemléki Felügyelőség a 22509/1958. É.M és a 120344/1958. M.M. sz. alatt, továbbá a 14297/1960. É.M.sz. építésügyi miniszteri és művelődésügyi miniszteri együttes határozattal műemlékké nyilvánította és kérte a telekkönyvi bejegyzését, amit az Adonyi Járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság a 2672/1960. tk. számon megtett.

A parkot a Fejér Megyei Tanács V.B Mezőgazdasági Osztálya 200 917/65 sz. természetvédelmi területté nyilvánította.

Vendel atya halála után 1988-ban került vissza Nagyvenyimre a már ’70-es éveiben járó Köveshegyi András Rajnald atya, akit 1988 végén kineveztek a kastély falai között kialakításra kerülő zirci Hittudományi Főiskola igazgatójává. A ’80-as évek végén döntött úgy a ciszter rend, hogy itt alakítják ki iskolájukat. Mivel Zircen nem maradhattak, el kellett jönniük (csak néhány ciszter maradt a zirci templomban), kézenfekvő volt számukra, hogy a Nagyvenyimen álló ciszter épület - a mi kastélyunk - kisebb kibővítésekkel alkalmas egy főiskola kialakítására. Ekkor alakították ki a padlástérben a jelenleg is meglévő helységeket, ill. a tetőfedő anyagot paláról cserépre cserélték.

András atya ott folytatta, ahol 1951-ben abbahagyta: fő feladatának tartotta újra, hogy a parkot felélessze és felújítsa. Pécsről meghívott egy Európa hírű botanikust, Adolf atyát. Vele és egy parképítő mérnökkel közösen tervezték meg a park arculatát. A „gyomfák” kiirtása után vérfrissítésként körülbelül 2000 darab fa, cserje, bokor és más növény került beültetésre. András atya a parképítő és parkfenntartó munkákban számított a főiskola diákjaira is. Az élet azonban úgy alakult, hogy 1993-ban ismét megindulhatott az oktatás Zircen, már nem volt szükség az itteni oktatásra, így elmentek a diákok, viszont a park és a kastély itt maradt. András atya így magára maradt a munkában, nyolcvanadik évéhez közeledve egyre nehezebben bírta. Nehezítette munkáját, hogy 1994-től Nagyvenyimnek már önálló, a papi feladatokat ellátó plébánosa nem volt, a szomszédos Mezőfalván élő plébánosok jártak át misézni. András atya a rendházban is egyedül maradt, de eldöntötte, hogy amíg mozogni tud itt marad, s minden erejével a park megmentésén fáradozik. Ezek után elhatározta, hogy néhány lelkes segítővel létrehoznak egy alapítványt.


 

IV. A SZENT BERNÁT ARBORÉTUM ALAPÍTVÁNYA


 

Az alapító okiratból kiemelem a következő részleteteket: „ Abból a célból, hogy Nagyvenyimen az Egyházközségi tulajdonban levő, a XVIII. század derekán létesített park rekonstrukcióját folytassuk, arborétummá fejleszthessük és folyamatosan működhessen, jelen alapítók ezen okiratban foglaltak szerint alapítvány létrehozását határozzák el.”

Az alapítványt a Fejér Megyei Bíróság a Pk. 62.069/1996/15. számú végzésével, 434. sorszám alatt vette nyilvántartásba, 1996. szeptember 30-i dátummal.

Az Alapítvány neve „Szent Bernát Arborétum Alapítványa” lett, s kuratóriumi elnöke a megálmodó, Köveshegyi András atya.

Az Alapítvány célja: Az Alapítvány elsődleges feladata a Nagyvenyimi Plébánia parkjának fenntartása, fejlesztése, védelme, kulturcélra való hasznosítása.

Megokolás: Az alapítókat az a szomorú tény indította erre az elhatározásra, hogy a nagy értékű, a XVIII. sz. közepén épült, műemlék kápolnakastély és az ezzel összetartozó, két hektárnyi parkot a gyors pusztulástól megmentse. A jelenlegi telekkönyvi tulajdonos a Rk. Egyházközség erre képtelen, mert anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé, pedig nem kis értékekről van szó.” … „ Ezeken túl célunknak tartjuk az ifjúság nevelésének, képzésének támogatását. Az idősek támogatását, valamint az Egyházközség épületeinek megóvását és a háború alatt félben maradt templomtorony felépítését.

Az alapító okiratban kezdettől vállalt feladataink közül négy CLVI./1997 tv. 26. § c. alpontjainak felel meg: 4. nevelés és oktatás, 7. műemlékvédelem, 8. természetvédelem, 9. környezetvédelem. A Fejér Megyei Bíróság kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősítette. Végzés: Pk. 62.069/1999/23.szám.”

Időközben az ’50-es években kerítésnek ültetett gledícsia fasor annyira megnőtt, hogy benőtt az utca fölé. A balesetek elkerülése végett egy pályázat segítségével – 2003-2005 között - kivágták a fákat, s megépítették a mai drótkerítést. Újabb fákat ültettek a parkba, több-kevesebb sikerrel. Rengeteg frissen ültetett növényt azonban „természetszerető becsületes” emberek átültettek a saját kertjeikbe, éjszakánként motorosok használták (el) a park sétányait, a padokat másra használták. Ezek után az Alapítvány vezetősége úgy döntött, hogy be kell a parkot zárni, és keresni kell valami megoldást. 2005-ben a 90 éves Köveshegyi András atya a már rég megérdemelt pihenésre Zircre, rendtársaihoz költözött. Helyette az Alapítvány elnöke dr. Papp László, az addigi kuratóriumi titkár, a község gyógyszerésze lett. 2006-ban az akkori mezőfalvi plébános, Szabó Gyula a zirci apátot kérte, hogy adjanak segítséget a park és a kastély megmentéséhez. Sajnos vagy szerencsénkre – ezt majd a jövő eldönti – a zirci apátság ezt nem tudta vállalni, és egyhangú határozattal teljes mértékben lemondtak a nagyvenyimi ciszterci örökségükről. Ezek után az Alapítvány alapítói és kuratóriumi tagjai úgy gondolták, hogy a hívek intenzív segítségét kérik: minden hónap egy szombat délelőttjén aki ráér és tud jönni, az segítsen a munkájával a parkot megtisztítani az elszaporodó bodzától, komlótól és más, a park szempontjából káros növénytől. Mivel a munkaképes templomba járó elég kevés volt (és most is az), ezért meg lettek szólítva a nem hívő nagyvenyimi lakosság és a helyi civil szervezetek is.

2009-ben az Egyházközség és a Szent Bernát Arborétum Alapítványa hosszabb távú megállapodást kötött – pályázati lehetőségek kihasználhatósága miatt -, hogy az Alapítvány viseli a terheit és élvezi a hasznait a parknak és a kastélynak, illetve a hozzájuk tartozó egyéb területeknek és építményeknek. Még ezen a nyáron 1 hónapot a kastélyban és a parkban töltött el kb. 50 ember: a Szellemileg Sérült Testvéreinkért Alapítvány önkéntesei és ápoltjaik, sérült emberek. Ők alkalmasnak találták nyári táborozásra az épületet és környezetét, és jelezték, hogy rendszeres használói szeretnének lenni. Ezért 2010. júliusában öt éves szerződést kötött a két alapítvány, hogy minden év nyarának egy előre egyeztetett 4 hetes időszakában itt töltenék el a nyári pihenésre szánt idejüket. Az öt fős kuratóriumban is változás történt: 2010. júniusától az új elnök személyem, Németh László, az új titkár pedig Kiss Csaba Gábor lett. További kuratóriumi tagok Bajusz György, Müller Imre és dr. Papp László.


 

V.

Zárszónak „Mészöly Győző: Arborétumok országszerte” című 1984-ben kiadott könyvéből idézek, melynek 93-94. oldalán a mi parkunkról ír:

Az 1737-ben épült épület … körülötte elterülő 2 ha-os parkról a II. József által elrendelt összeírásból származó 1783-1786-os oklevél mint az urasági kastélyhoz tartozó angolkertről tesz említést. …a kert legöregebb, ma élő fája 170 éves. A legnagyobbak mérete: nagylevelű hárs 290 cm, az amerikai dió 260 cm, a korai juhar 280 cm, a vadgesztenye 280 cm körméretű. …  Ha csak áthaladunk a kis községen, a park fái kimagaslanak a házak közül. Érdemes megállni, kellemes élménnyel, szép látvánnyal gazdagodva folytathatjuk majd utunkat. A park védettségét a Fejér megyei Tanács V.B. 1965-ben mondta ki. Szabadon látogatható.” (rövidesen ismét az lesz).

Céljaink nem változtak. Legfőképpen azt szeretnénk, ha a park és az épület a környezetéhez és a múltjához mérten, még sokáig szolgálná Nagyvenyimet, a nagyvenyimieket.

Szeretnénk, ha a parkot minden nagyvenyimi egy kicsit a sajátjának érezné: óvná és vigyázna rá, büszke lenne, hogy nekünk ilyen is van.

Szeretnénk a parkot igazi arborétumként rendbe tenni: sajnos a látványos, öreg fáink közül már több elpusztult, célunk ezeket fiatal, elsősorban őshonos fa-, cserje- és bokorfajtákkal illetve érdekes különlegességekkel pótolni.

Szeretnénk, hogy a helyiek és az ide látogatók jól érezzék magukat egy kellemes séta közben!

Szeretnénk, hogy a parkon és élővilágán keresztül a község gyermekei megszeressék a természetet!

A volt ciszterci rendházat, a kastélyt szeretnénk rendbe hozni. Több elképzelésünk van arról, hogy az épület felújítása után mit csinálnánk itt: a pinceszintjén közösségi rendezvényeket tarthatnánk, mint például klubösszejövetelek, filmvetítések stb. A földszint egy bemutató terület lehetne: a kápolna, az iroda a még meglévő régi bútorokkal berendezve, az étkező stb.

A két felső szinten pedig a tanév alatt minden hétköznap reggeltől délutánig működhetne egy sérült, elsősorban szellemileg sérült embereket ellátó intézmény, hétvégenként és nyáron pedig kultúrált, tiszta de mindenki számára elérhető szálláslehetőséget kínálnánk egyéneknek, csoportoknak, táborozóknak egyaránt.

Ahhoz, hogy a fenti célokat megvalósíthassuk, mindenkinek a segítségére szükségünk van: civilekre, vállalkozókra, önkormányzatra egyaránt.

A pályázatok sajnos bizonytalanok, illetve vagy önerő szükséges mindenhez, vagy utófinanszírozásúak. Így, ha nincs kezdő tőkénk, hiába nyerünk.

Számítunk rá és várunk mindenfajta segítséget: fizikai és szellemi munkát, gépi munkát, eszközöket, építőanyagot, pénzadományt stb.

Az eddigi felajánlásokat, a több ezer óra önkéntes munkát szívből köszönjük minden adományozónak, s remélem, hogy sok embernek fog még örömet okozni az alapítvány alapítói által SZENT BERNÁT ARBORÉTUM-nak elnevezett park.


 

Kelt.: Nagyvenyimen, 2011. februárjában


 

Összeállította Németh László,

a Szent Bernát Arborétum Alapítványa kuratóriumának elnöke


 


 


 

Felhasznált anyag:

1. Zala Brigitta: Plébániatörténet – Nagyvenyim (1996.)

2. Mészöly Győző: Arborétumok országszerte ( Bp. 1984.)

3. Ambrusné dr. Kéri Katalin: 4000 éve Európában – Nagyvenyim története

Röviden (Pécs, 1990-es évek elején)